Olvasmányok

Ezen az oldalon a kötelező olvasmányok tartalmát láthatjátok ha nem olvastátok el.És ha tudok fogalmazásokat is szerzek a tartalmak mellé.

Tartalom:

Bár az asszony többször abbahagyta az írást, a haldokló mindig megparancsolta, hogy folytassa és követelte, hogy hajtsa végre parancsait.
Végül eljött az idő és meghalt Baradlay. Az asszony egy imában megfogadta, hogy semmit nem úgy teljesít a végrendeletből, ahogy ezt megígérte, és az ellenkezőjét fogja tenni. A kőszívű ember még egy utolsó földöntúlit kiáltott, mintha meghallotta volna odaátról az imát, és visszatért egy kiáltás erejéig, hogy tiltakozzon.


A temetési ima

A temetés nagy fényűzésben zajlott. A szertartás nem úgy tartották, ahogy azt a kőszívű Baradlay megparancsolta a végrendeletében. A papok búcsúbeszédeket mondtak, akik közül az utolsó prédikációjában erősen kritizálta az elhunytat. Elmondta, hogy Baradlay egy önző, kegyetlen ember volt, aki csak önmagát szerette, és a hazáját sem tisztelte. A temetés alatt megjelent egy barnaruhás szép fiatal lány, akinek a nevét nem tudhattuk meg. Ő lehetett az, aki miatt Ödönnek, a legidősebb fiúnak messzire kellett utaznia, hiszen az apja ellenezte a kettőjük kapcsolatát.
Miután a koporsót elhelyezték a kriptában, a gyászkíséret a Baradlay-kastélyba vonult a halotti torra.


Tallérossy Zebulon

A temetést hatalmas halotti tor követte, ami egy olyan lakomaféleség volt, amiben nem tósztoztak. A vendégsereg már a desszertet fogyasztotta, amikor egy különös ember lépett be, Tallérossy Zebulon. Elkésett a szertartásról, mert elakadt Szúnyoglaknál. Nem kapott kocsit, de végül négy bivaly húzta el a hintóját egészen a Baradlay-kastélyig. Az asztalnál Rideghváry Bence leültette Tallérossy-t egy üres székre, amiről kiderült, hogy az annak a papnak a helye volt, aki a temetésnél negatívan beszélt az elhunytról. A lakoma végén, az emberek tíz fős csoportokban részvétet kívántak az özvegyasszonynak, többek között Zebulon is. Tallérossy szavát adta, hogy a papot meg fogják büntetni a felháborító imája miatt. A tor után hintóval mindenki hazaindult.


Két jó barát

A következő helyszín Oroszország, ahol éppen egy táncmulatság folyt. Az orosz hölgyek egy idegen ifjúért, Baradlay Ödönért rajongtak. Még a nagyon gazdag Alekszandra hercegnő kegyeit is elnyerte, de ő hűvös és udvarias maradt vele. Leonin nevű barátja magával vitte egy titkos szórakozóhelyre, ahol férfiak szórakoznak. Ödön levélben hírt kapott édesanyjától, hogy édesapja meghalt és azonnal induljon haza. Leonin hiába próbálta lebeszélni barátját, az hajthatatlan volt. Ezért inkább vele tartott a kalandos úton, ahol hóviharba kerültek, farkasok támadtak rájuk, és a szánjuk is tönkre ment. Szerencséjükre volt náluk korcsolya, és a Dnyeperen folytatták útjukat. Ekkor négy farkas követte őket, akikkel Ödön megbirkózott, miközben Leonin a saját cipőjét javította. Később egy kozák falu közelébe értek, ahol Ödön egy jégbe vájt lékbe esett. Leonin kimentette, a havas partra húzta és reménykedett abban, hogy magához tér.


A másik kettő

A következő fejezet Bécsben játszódott, itt Richárddal ismerkedhettünk meg. Párbajra indult, de útközben találkozott Lánghy Bertalannal, a pappal. Richárdnak elmondta, hogy ő a lánya miatt jutott ide, aki egy nemes fiába lett szerelmes és egy gyászbeszéd miatt, amit Baradlay úr temetésén mondott el. Richárd tudta, hogy kinek a temetéséről beszélt a pap, de nem árulta el, hogy ő a fia. Hazament Richárd a szállására, ahol öreg szolgája vacsorával várta. Öccse, Jenő is megérkezett, aki elmesélte, hogy anyjuktól kapott levelet és pénzt, hogy ezután fényűzőbben élhessen. De ő ezt nem akarta, mert hivatalnokként ez nem tenne jót neki. Inkább odaadta Richárdnak a pénz felét, mivel anyjuk a testvérétől megvonta támogatását, hogy jobb útra térjen. Ezért cserébe Jenő azt kérte Richárdtól, hogy kísérje el Plankenhorsték estélyére, mivel szerelmes Plankenhorst Alfonsine-ba.


Mindenféle emberek

Plankenhorsték meghívottak voltak ugyan a legnagyobb estélyekre, de senki nem mutatott komoly érdeklődést irántuk a felsőbb körökből. Az ő estélyeikre inkább fiatal katonatisztek, testőrök, hivatalnokok jártak. Egy estélyt rendeztek, amin Jenő megpróbált Alfonsine közelébe kerülni. A fiúk találkoztak egy úrral, aki Richárdot letegezte, Richárd meg vissza. A beszélgetés után Jenő felvilágosította bátyját, hogy akit ő letegezett az Rideghváry, aki lehet, hogy a mostohaapjuk lesz. Richárdot csak egy szobalány érdekelte, akinek megcsípte az arcát, ezért a lány ráütött a kezére. Öccsétől megtudta, hogy a lány nem egy szobalány volt, hanem egy szegény nemes lánya, Liedenwall Edit, akit itt lakott a házban és cselédként bántak vele. Edit teljesen elbűvölte Richárdot szépségével, tisztaságával.


A bakfis

Richárd az estély után szívesen járt Plankenhorsték-hoz, hogy minél többször láthassa Editet. Ez Alfonsine-nak nem tetszett, ezért egy cselt eszelt ki a szobalányával. Ez a csel abból állt, hogy Editnek adtak szép ruhát, megtanították énekelni, és zongorázni. Szerveztek egy találkozót, amire meghívták Baradlayt, és együtt hagyták őket kettesben a kastélyban, de Richárd nem használta ki ezt a helyzetet. Beszélgetésük után egy levélben megkérte Edit kezét, amit a lány később odaadott Antoinette bárónénak. Alfonsine és az anyja dühöngött, hogy a tervük kudarcba fulladt és mondta Alfonsine-nak, hogy nem minden férfi olyan, mint Palvicz Ottó.


A zsibárus

Richárd miután megkérte Edit kezét levélben, hazatérése után elhatározta, hogy minden tárgyat, amely más nőkre emlékeztette, elégetteti szolgájával. Pál úr mindent bedobott a tűzbe egy kép kivételével. Ez a festmény egy híres hölgyről készült, Danae-ról, amelyet a szolga eladott egy zsibárusnak, Salamonnak. Richárd elment hozzá, hogy visszaszerezze azt a képet. Salamon nem adta vissza, hanem el akarta cserélni egy másikra. Ekkor a sok festmény között megtalálta a saját arcképét, így elvileg a csere megtörtént. A következő szobában fegyverek voltak. Itt Richárd kiszemelt egy kardot, amit kipróbált, kettévágott vele egy puskacsövet és ezzel bebizonyította, hogy az nem Crivelli kard, hanem Al-Bochacen. Ezért a tettért annyira odavolt a zsibárus, hogy a Richárdot ábrázoló képet nem akarta oda adni. Hosszú egyezkedés után Richárd megvette a kardot a hölgyről készült festményért és egy aranyért.


Női bosszú

Lánghy Aranka, a pap leánya várta apját, miközben a szomszédságból azt a hírt kapta, hogy apját valószínűleg börtönbe zárják a temetésen elmondott ima miatt. Baradlayné megérkezett és minden gazdagságot és támogatást megígért a lánynak, de ő nem fogadta el, mert neki meg kellett várnia Ödönt, aki megígérte, hogy visszatér hozzá. Baradlayné átadott egy levelet, amit Ödöntől kapott, és amit még el sem olvasott. Együtt felbontották és elolvasták. Leonin levele volt, aki leírta, hogy mi történt velük Oroszországban. A két nő otthagyta az öreg paplakot és Baradlayné magához költöztette a lányt a kastélyba.


Az aláhúzott sorok

Miután Baradlayné magához költöztette Arankát a kastélyba, a falusi emberek mindenfélét kitaláltak róluk. Azonban nem tudta senki az igazságot, hogy mi történt. Ödön levelet írt anyjának, hogy felépült és nemsokára hazatér. Amikor eljött az idő, anyja elé sietett és elmondta, hogy azt akarja, hogy Ödön vegye át az apja után a főispáni széket és legyen ura a háznak. Egy kastélynak kell egy úr és egy úrnő. Ezt az úrnőt meg is találta már. Ödön ellenkezett, de aztán amikor Baradlayné bevezette őt Arankához, akkor minden rossz érzése megváltozott a képzelt úrnőről. Az anyja örült a fiatalok boldogságának. Miután visszavonult a szobájába, elővette férje végrendeletét és aláhúzta azokat a sorokat, amiket ellentétesen ugyan, de már véghez vitt.


A kézfogó napja

A Baradlay-háznál hat héttel a temetés után eljött a kézfogó ideje. Mindenhonnan érkeztek a gazdag hintók az eljegyzésre. Megérkezett nagy pompával Tallérossy Zebulon is eladó lányaival. Rideghváry is nagy magabiztossággal jött azzal a tudattal, hogy Baradlayné neki adja majd a kezét. Hamar észrevették, hogy olyanok is jelen voltak a társaságban, akik nem voltak se a császár hívei, se Rideghváry vagy Tallérossy barátai. Aranka apja, a pap is eljött. Tallérossyék ezen nagyot csodálkoztak. Aztán megkezdődött a ceremónia, és kiderült, hogy a kézfogón nem az özvegy Baradlayné és Rideghváry a főszereplő, hanem Ödön és Aranka. Sokan éljeneztek, Rideghváry és barátai azonban megdöbbenve álltak. Rideghváry elmondta Baradlaynénak, hogy pontosan tudja, hogy hogyan is szólt a végrendelet, aminek minden szavát megszegte az asszony. Ez a viselkedés egy magaslatra vezet, és ennek a magaslatnak vérpad a neve.


Az első lépés "ama" magaslathoz

A megyeházán üléseztek, és éppen Tallérossy beszélt arról, hogy milyen ostoba dolog a parasztoknak szavazójogot adni és írni-olvasni tanítani. A fehér tollasok, aki az újítások mellett álltak, mindenre elszánva szónokoltak. A fekete tollasok, a maradiak, akik Rideghváry oldalán álltak értelmetlen szónoklatokkal húzták az időt. Az elnöki székben Rideghváry ült, akinek megvolt a joga arra, hogy bármikor szavazást rendeljen el, amikor csak akarta, főleg amikor a fekete tollasok többségben voltak. Joga volt hozzá, hogy megbüntesse a csúnya szavakat használó szónokokat, sőt arra is, hogy feloszlassa a gyűlést. Miután minden kísérlete kudarcba fulladt, az embereit felszólította a harcra. A pandúrokat hívatta a szomszéd teremből, de nem jöttek, mert Ödön megállította őket. Baradlay kizavarta Rideghváryt a teremből, és nagy örömujjongás közepette elfoglalta az főispáni széket. Rideghváry szavaival, ez a cselekedet volt az első lépcső "ama" magaslathoz.


Tavaszi napok

1848. március 13-án kitört a forradalom Bécsben. A Plankerhorst család villájában gyűltek össze a megrémült császárpárti urak és hölgyek. Azon tanácskoztak, hogy vajon mit is tegyenek, meneküljenek vagy maradjanak. Sorra érkeztek a hírhozók, némelyeket majdnem agyonvert a tömeg. Volt olyan úr, aki halottszállítókat fizetett le azért, hogy "hullaként" menekítsék ki a városból. Antoinette asszony nem akart menekülni, úgy döntött, hogy maradnak és látszólag a forradalom mellé állnak. Lányával kiálltak az erkélyre és onnan kiáltották, hogy éljen a szabadság. Jenő egész nap otthon maradt gyenge idegzete miatt, de estére győzött benne az Alfonsine iránti féltés, ezért elindult, hogy megtudja, mi történt a lánnyal. Megdöbbent attól, hogy a Plankenhorst ház a szabadságharcosok egyik központjává vált. Alfonsine és az anyja mindenkivel elhitették, hogy a szabadság oldalán állnak. Jenőt elbűvölte, hogy a nő állandóan a nyakába ugrott, csókolgatta és örömittasnak mutatta magát a szabadság ügye miatt. Jenő úszott a boldogságban és nem látott át a színjátékon. Jenő a testvérét, Ödönt hallotta szónokolni két nappal később március 15-én egy erkélyről, ami megrémítette. Eszébe jutott, hogy ez lehet a második lépcső „ama” magaslathoz.


Az érem másik oldala

Baradlay Richárd Bécs feldúlt utcáin katonaként szolgálatot teljesített. Felhagyott korábbi életével, komoly emberré vált. Csak testvérét látogatta meg néha, hogy Edit felől érdeklődjön. A lányt Plankenhorsték nevelőintézetbe küldték a lánykérés után. Richárd beletörődött, mert Edit így jobb helyen volt. Richárd egymásnak ellentmondó parancsokat kapott. A legjobb, amit tehetett saját belátása szerint cselekedett. Háromszáz emberével próbálták megakadályozni a csőcselék rendbontását, szép szóval és viccekkel lecsillapítani a kedélyeket, de nem sikerült. Richárd bement a zárdába, ahol megpillantotta Editet, és ezután már nem akart mást, csak elkergetni a csőcseléket. Feletteseitől emiatt is különböző leveleket kapott, egyik sokkal keményebb, másik megfontoltabb magatartást parancsolt. A rend helyreállítása után a katonák visszavonultak.


Akik igazán szeretnek

Október végére nagyot változott a helyzet. A várost három oldalról támadták a császári csapatok. A nép egy része elmenekült, más része a harcvonalak előtt állt. Edit kisasszonyt Remigia nővér kísérte el a nagynénjéhez a kolostorból a Plankenhorst-házba. Alfonsine és Antoinette bizalmas beszélgetést folytattak az apácával, aki a császári csapatok tábornokától hozott üzenetet. Elmondta, hogy másnap döntő roham várható, és nemrég érkezett Bécsbe a Baradlay fiúk anyja, hogy hazahívja őket Magyarországra. Palvicz Ottó ezrede már készen állt a csapatával, mert ha Richárd szökni próbál, akkor megállítják. Editet a boldogtalanságba akarták kergetni azzal, hogy előtte beszéltek az eseményekről. Nem reagált a hallottakra, pedig Richárd halálát tervezgették a füle hallatára. Úgy tett, mintha elaludt volna, így megtudta Baradlayné címét. Amikor Remigia nővérrel a kolostor felé tartottak, kiugrott a hintóból, s a koromsötét városban eljutott arra a címre, ahol Richárd anyja tartózkodott. Elmesélte a hallottakat, és Editet is kofának öltözve eljutottak Richárd csapatához, akik anyja tanácsára elindultak Magyarországra. Baradlayné és Edit megtévesztették Palvicz Ottó csapatát, majd sikeresen visszajutottak a városba. Mire az ezredes észrevette a csalást, már négy órányi előnyük volt a szökevény huszároknak és a kofáknak. Editet visszakísérték a zárdába, ahol semmit nem árult el, pedig veréssel kényszerítették a vallomásra. Este azt hazudta, hogy az éjszakát Richárdnál töltötte, de ezt az apácák soha nem mondták el senkinek.


A vérveres alkony

Leverték a forradalmat. A győztes még pihent, a vesztesek menekültek. Egy félkezű forradalmár, Goldner Frigyes sebesülten rogyadozó léptekkel támolygott a Plankenhorst-ház felé. Látta a lobogót és elérte a kaput, de az zárva volt, és hiába dörömbölt, nem nyitottak ajtót. Még reménykedett, hogy talán a nők már elmenekültek és jó lesz itt meghalni, ennek a háznak a kapujában, a szabadság lobogója alatt. A zászlót azonban még hajnal előtt kicserélték a császári lobogóra. A férfi az áruló nők palotájának küszöbén halt meg.


Az a harmadik

Jenő, a legkisebb Baradlay fivér a szabadságharc utolsó napjait a Plankenhorst-házban töltötte. Alfonsine-nal kialakult viszonyát mások által is elfogadottnak tekintette. A szalont a hajdani estélyek vendégei töltötték meg újra, akik visszatértek rejtekhelyeikről. Mintha semmi sem történt volna. Jenővel senki sem törődött, csak Rideghváry, aki kérte, hogy menjen a szállására, mert beszélniük kell. Alfonsine előadott egy színjátékot Jenőnek, hogy el akarják őket egymástól választani. Eközben Rideghváry tanácskozott Antoinette asszonnyal. Alfonsine pedig megkapta Palvicz levelét Remigia nővértől. Ezekről Jenő nem tudott és elszántan ment Plankenhorstné-hez megkérni a lánya kezét. Nagyon megdöbbent amikor az anya elutasította, mert a fiú sem a forradalmárokhoz, sem a császárpártiakhoz nem állt, és Alfonsine kezére addig ne számítson, amíg nincs rendes állása. Ezért Jenő visszaköltözött régi szálláshelyére, ahol Rideghváry felkereste. Elmondta Jenőnek, hogy anyját keresik és el fogják ítélni, egész családja üldözött. Felajánlott neki egy ragyogó állást a cárnál. Jenő ezt elfogadta, mert azt hitte, anyja elmenekült. Ezután elment Alfonsine-ékhoz, és újra megkérte a lány kezét. Másnapra megbeszélték a kézfogót, de mikor Jenő hazaért, megérkezett az anyja, és sikerült lebeszélnie Jenőt a házasságról, így végül anyjával tartott Magyarországra.


Elől víz, hátul tűz

A huszárcsapat Baradlay Richárd vezetésével menekült Magyarország felé, nyomukban Palvicz Ottó vezette ezred. A Duna felé indultak el, kétszázhúszan keltek át a folyón a zátonyok között abban a hitben, hogy az egynapos előnyüket megduplázzák. Richárd át akart vágni a malomgáton, és a vízzel nehezíteni Palvicz dolgát, de már el volt árasztva, mikorra odaértek. A malomnál keltek át a cölöpökön. Mire mindenki egyesével átvezette a lovát, az üldözőik beérték őket. Ezért felgyújtották az alkalmi hidat. Palvicz pisztolypárbajt vívott Richárddal, de senki sem sérült meg. Ezután folytatták útjukat. Richárdékat mindenhol ellenségként fogadták, pedig ők nem akartak se rabolni, se élelmet lopni, se embereket bántani. Megálltak egy juhászkunyhónál puliszkát főzni, de innen is idő előtt távoztak. Ezután átkeltek a March folyón. Fáradtak, éhesek voltak. A beálló köd miatt sikerült egy útjukba akadt mezővároson átjutniuk. Egy Kárpátokbeli faluba értek, ahol vendégül látták őket, de innen is hamar továbbindultak. Egy pásztor segítségével elindultak felfelé a Kárpátok havas hegytetőin. Letáboroztak egy erdőnél, és amikor elaludtak a megrakott tábortüzek begyújtották az egész környéket, és menekülniük kellett. Hóviharba keveredtek, majd a völgybe leérve végre sikerült magyar földre jutniuk, ahol lakomával várták a sereget. Az úton szerencsére senki sem halt meg.


Második rész

Egy nemzeti hadsereg

A nemzeti hadsereg gyerekekből, öregekből, ifjakból, papokból, ügyvédekből, úrfiakból és rablókból állt. A földműves elhagyta ekéjét, a tanuló az iskolát és mindenki ment a zászlók alá. Nem volt fegyverük, ezért vettek az ellenségtől. Kaszával, puszta kézzel szálltak harcba és hősiesen harcoltak. Nem volt pénzük, a fiatal lányok függőiket, özvegyasszonyok utolsó filléreiket adták a nemzeti pénztárba. Papírdarabokra nyomtatták "Ez a nemzet pénze". Ezek olyan kormánybiztos kezébe kerültek, mint Baradlay Ödön. Ő gondoskodott arról, hogy élelem és fegyver legyen belőle.


A szalmakomisszárius

Tallérossy Zebulon nagyúr lett, élelmezési biztos. Legnagyobb problémája az volt, hogy férjhez adja öt leányát. Egyik lányuknak Baradlay Jenőt szemelte ki, akihez Ödönön keresztül akartak eljutni. Ezért meghívták Ödönt vendégségbe. Ödön azonban elvitte Zebulont a háborúba, ahol élelmezési biztosi feladatait kellett ellátnia. Sok száz ember élelmezéséről kellett gondoskodnia és erről jelentéseket kellett írnia. Zebulon rettegett, mert nem értett a munkához és nem volt semmi kedve a háborúskodáshoz. Zebulon kérte Ödönt, hogy a háttérbe maradhasson, mert ő már egy öreg ember. De Ödön szerint így is érheti támadás. Félelmében az utolsó állomáshelyről megszökött és később az újságból tudta meg, hogy mi is történt ott és ő milyen „hősiesen viselkedett”, védte több óráig a rábízott javakat és a helyet (pedig ott sem volt).


Az első tandíj

Kassánál súlyos vereséget szenvedett a magyar sereg, mert rossz volt a haditaktikájuk. A visszavonulásnál Baradlay Ödönék próbálták feltartóztatni a császári csapatokat. Már nagy bajban voltak, amikor megjelent Richárd huszárszázada, akiket Ödönék után küldtek és segítettek nekik a biztonságos visszavonulásban. A két testvér nagyon boldog volt, hogy hat év után végre találkoztak, hiszen évek óta nem látták egymást.


A betyár

A csata utáni éjjelt Ödön és Richárd a közeli faluban töltötték. A testvérek próbálták összeszedni csapataikat, de a legnagyobb baj az volt, hogy nem volt élelmük. Boksa Gergőt, az ökörhajcsárt keresték, akire ötven ökröt bíztak korábban, de nem tudott beszámolni ezekről. Megbüntették, megverték és elzavarták a táborból. Átment a németekhez és bosszúból mindent elárult a magyar csapatról, hogy kevés a fegyverük és az élelmük. Boksa a németeknél megtalálta az eltűnt ökröket és mivel a katonák nem értettek hozzá, ő vigyázott az állatokra. De egy különös csellel elhajtotta a gulyát a német táborból, és visszajuttatta a magyar sereghez. Baradlayék nagy örömmel fogadták, és Boksa Gergő papírt kapott róla, hogy semmisnek tekinthető a verés, és visszakapta a fegyvereit is.


A Királyerdőben

Az isaszegi ütközet legdicsőbb csatája zajlott a Királyerdőben. Háromezer huszár csapott össze az osztrák sereggel. Az erdő melletti tisztáson ember ember ellen küzdött. Itt találkozott újból a két régi nagy ellenfél, Palvicz Ottó és Baradlay Richárd. A többiek utat nyitottak nekik, amikor elindultak egymás felé. Nem törődtek a védekezéssel, csak a támadással. Egyszerre vágtak egymás feje felé, de Richárd fejét csak egy tompa ütés érte. Pál vitéz ráfeküdt gazdájára, hogy megvédje és az élete árán mentette meg Richárdot, hiszen a lovak agyontaposták. Palvicz súlyos sebet kapott a fején. Richárd amikor magához tért, a csata már véget ért magyar diadallal.


A haldokló ellenfél hagyatéka

Richárd méltóan elbúcsúzott Pál vitéztől. Utána elment a haldokló Palvicz Ottóhoz, aki a halálos ágyán négyszemközt elmesélte a nagy titkát Richárdnak. Palvicznak volt egy fia, akit már régóta keresett, és a gyerek anyja egy gazdag hölgy volt, aki nem akart róla tudni. Megkérte Richárdot, hogy keresse meg a fiát és nevelje föl, de ne mondja el senkinek, ki a gyerek anyja. Richárd megígérte, hogy gondoskodik a gyermekről. Palvicz Ottó Richárd kezét szorítva halt meg.


Napfény és holdfény

Baradlay Ödön felesége, Aranka és két gyermeke Jenővel együtt biztonságban voltak a Kőrös-szigeten. Aranka aggódott, mert nem kapott híreket sem a férjéről, sem az apjáról. Jenő tartotta benne a lelket és elárulta neki, hogy a zsebkendőbe hímzett jelekkel lehet a katonákkal levelezni. Közben Baradlayné a nemesdombi kastélyban kórházat rendeztetett be a szabadságharc sebesültjei számára. Sajnos a háborús sebeken kívül a kolera is pusztította az embereket, ezért Baradlayné nem írt levelet szeretteinek, és nem látogatta meg őket. A házban volt még egy kép Baradlay-ról, a kőszívűről, és az asszony vele „beszélgetett” esténként, és elmondta neki emelt fővel, hogy amit tett, azt jól tette és nem bánt meg semmit.


Sötétség

A Plankenhorst-házban is a magyarországi hadi eseményeket figyelték. Soror Remigia már nem merte egyedül odakísérni Editet, két másik apácával mentek. Megérkezett Rideghváry, aki beszámolt a magyarok győzelméről, Richárd és Ottó párbajáról. Alfonsine dührohamot kapott, amikor megtudta, hogy meghalt Ottó és megfogadta, hogy bosszút áll az összes Baradlay-n. Rideghváryban jó társra lelt ebben az ügyben. Alfonsine nem engedte visszavitetni Editet a kolostorba, hogy lássa a lány szenvedését, ha meghalna a kedvese, Richárd.


Mindenváró Ádám

Mindenváró Ádám olyan ember volt, akit soha nem érdekelt a szép ruha, a gazdagság vagy a rang. Éldegélt kis házában, földjével, feleségével kettesben, gyerekük nem volt. Mindenváróék Tallérossy Zebulon egyik lányának keresztszülei voltak. Hozzájuk menekült Tallérossy és elmesélte menekülése történetét. Megfutamodott a német elől, két napig futott az erdőben, aztán egy hordóba rejtették, majd napszámos ruhába, később zsidó asszonynak öltözve menekült, és végig rettegett, hogy valaki felismeri és megöli. Mindenváró majd megszakadt a nevetéstől a történet alatt. Megérkezett Szalmás uram is, aki az ellenséghez tartozott és mindkettő azt hitte a másikról, hogy azért jött ide, hogy őt elfogja. Szalmás elmesélte, hogy a magyarok győztek. Éjszaka aztán félelmükben mindketten elmenekültek.


Sorsát senki sem kerülheti el

Tallérossy két napig bujdosott az erdőben, amikor egy tisztáson találkozott Szalmás urammal és megbeszélték, hogy mostantól hagyják egymást békén. Szalmási rögtön továbbállt. Tallérossy végre meglátott egy magyar katonát, aki Boksa Gergőhöz vezette. Ő azóta parancsnok lett és elmondta neki, hogy a törvényszék halálra ítéli a hazaárulókat és a hazájukat cserbenhagyókat. Zebulon nagyon aggódott, hogy őt is előállítják. Menekülnie kellett, mert ha a magyarok, ha a németek kapják el, kivégzik. Ezért egy szekéren menekülve eljutott egy távoli falucskába, ahol egy lutheránus paptól kért segítséget, aki saját fiához küldte külföldre reverendában. Csak egy útlevelet kellett ehhez kérvényeznie a császári hadak kormánybiztosától, Rideghváry-tól, aki azonnal felismerte. Megígérte, hogy Tallérossy-t nagy emberré teszi hűséges ragaszkodása miatt, és rögtön kinevezést ajánlott neki.


Egy magányos lovag

Pesten hatalmas volt a csend. Baradlay Richárd érkezett lóháton, mögötte a csapata vonult. Az utcán mindenki éljenezte őket. Richárd Palvicz Ottó gyermekének gyámját, Bajcsiknét kereste, aki a fiút bújtatta. De megtudta, hogy az asszony egy börtönben van Budán, és a gyerekről rajta kívül senkise tudott semmit.


Párharc mennykövekkel

A magyar sereg körülzárta Budát, de a várat nem tudta bevenni. A támadásokra a vár védői azzal feletek, hogy Pestet ágyúzták. Amíg Komáromból az ostromágyúkat meg nem hozatták, nem lehetett döntő rohamot indítani a vár ellen. Richárd azzal bízta meg a cipészmestert, akinek a házában lakott, hogy a szerdai hetivásáron jusson be a pórruhában a várba, kémlelje ki a várőrség hangulatát. A huszártiszt arra is megkérte a férfit, hogy keresse meg Bajcsiknét, és tudja meg tőle, hogy hová tette a fiút. Mihály sikeresen bejutott a várba, de nem tudott beszélni az asszonnyal, mert tífuszos lett és kórházba szállították. A haditanácsban találkozott a két testvér. Az ülésen azon vitatkoztak, hogy abbahagyják-e a kilátástalan harcokat, vagy minden erővel támadjanak. Ödön le akarta állítani, Richárd folytatni akarta a csatározást. Az osztrákok valahogy megtudták, hogy hol van a főhadiszállás és elkezdték lövetni. A rohamot harmadnapra tűzték ki, addig folytak az előkészületek. Mihály mester megint volt Budán, s arról hozott hírt, hogy Szalmással találkozott, szerinte ő az a kém, akitől az osztrákok előre értesülnek mindenről. Az öreg a Dunán keresztül egy pesti házra hívta fel Richárd figyelmét, aminek a padlásablakaiból gyertyával adtak a túlpartra jeleket. Az osztrákok valóban jól értesültek voltak, a készülő pesti ütegeket azonnal tűz alá vették, és szétlőtték. De a jelzett házban semmi gyanúsat nem találtak. A megérkezett ostromlövegekkel elkezdték lőni a budai várat. Válaszul az osztrákok bombaesőt szórtak Pestre, lángokban állt minden ház. Mihály mester arra lett figyelmes, hogy egy Duna-parti palota épen maradt, s annak padlásablakaiban gyertyák égnek. A lángtengereken keresztül megközelítette a házat, az egyik szobában rábukkant Szalmásra, és a mélybe taszította.


Zenit

Az ostrom előtti estén Ödön párbajra hívta Richárdot, ami azt jelentette, hogy aki hamarabb ér fel a várba a maga oldalán, az győz a párbajban. Hajnali háromkor ágyúdörgés adta tudomásul mindenkinek, hogy a döntő ütközet megindult. Ödön az önkéntesek között a hágcsón igyekezett a várfalra feljutni. Elöl haladt, de váratlanul Mausmann kapitány előzte meg, aki a hágcsó alsó részén kapaszkodott felfelé és a fal tetején közvetlen közelről kapott halálos lövést. Ödönnek sikerült feljutnia, mielőtt az ellenfél újra töltött volna. Richárd a vár túlsó oldalán próbált meg feljutni. A Vilmos-ezred szuronyosaival folyt a kézitusa a falak közötti szűk helyen. Hirtelen jött egy huszárcsapat és elfoglalták a várat. A két testvér hősiesen harcolt, de Ödön volt a gyorsabb. Richárdnak meg kellett akadályoznia, hogy felrobbantsák a Lánchidat, de későn ért oda és felrobbantották.


Az eldobott lélek

Az ostrom után Budavár minden utcáján csorgott a vér a csatornákban. Richárdnak az volt a legfontosabb, hogy elérje a kórházat és megkeresse Bajcsiknét. A nőt már csak holtan találta, de az ágya melletti falra ákombákom írással fel volt jegyezve egy cím, ahová Palvicz Ottó fiát vitte. A pest körüli falvakban sokan éltek dajkaságból, az eldobott gyermekek számára ez a sors várt. Monoron Kaszáné házában Richárd egy csomó gyereket talált egy szobába bezsúfolva. Amikor megtalálta Károlykát, rögtön visszavitte egy pesti gyermekkórházba, mert szembetegsége volt a kisfiúnak.


Ephialtes

Rideghváry-val és Tallérossy-val találkozunk ismét. Az író visszaidézi a történelemből azokat, akik átkozták hazájukat vagy eladták azt. Ilyen volt Ephialtes is, aki eladta Hellászt. Rideghváry is eladta hazáját. Behívta a cár seregeit, hogy tegyenek rendet és töröljék el "ezt a nyomorúságos társaságot". Tallérossy Zebulon bizony nem annyira élvezte ezt a cselekedetet. Sőt egyszer eszébe jutott egy magaslatnál, hogy mint Dugovics Titusz lerántja magával a mélybe Rideghváryt, de aztán öt lányára gondolt, és nem lett hős. Próbált érdeklődni a megtorlásról, de Rideghváry csak latinul volt hajlandó idézgetni. Próbált vele összeveszni vagy megszökni, de Rideghváry nagyon ragaszkodott hozzá. Zebulon ellopott egy angol nyelvű útlevelet, amiben nincs név és cím, tehát bárki felhasználhatja, majd egy gyógyszer segítségével kiütéseket "szerzett" magának, ami miatt Rideghváry messze szaladt tőle, mert azt hitte, ő is kolerás. Így szabadult meg Zebulon Rideghváry-tól, aki tovább masírozott a cári sereggel.


Perhelia

Csodálatos égi tünemény tűnt fel a 1849 júniusában az égen, de a természettudósok nem foglalkoztak vele. Csak a nép törődött az égi tüneménnyel, akik babonaságból rossz jelnek tekintették. Lánghy Bertalan, a protestáns prédikátor - aki az idős Baradlay temetésén azt az emlékezetes imát mondta és Aranka apja volt - hatalmas parasztsereggel védte a Tiszát. Kérte Istent, hogy ha ez a jel az égen valóban vészjósló, akkor inkább ő haljon meg, mert nem akar ezen a földön élni, ha nem lehet ez szabad föld. Isten, aki tudta, mi következik, meghallgatta imáját, és magához vette a hűséges szolgát. Ezután a keresztes had szétszéledt, a nép pedig hazament.


Régi jó barátok

A magyar sereg Világosnál letette a fegyvert. Augusztus 13-án este Baradlay Ödön a csillaghullást nézte és várta, hogy sorsa beteljesüljön, ezért megírta a búcsúlevelét. Ödön kapott egy levelet Zebulontól, amiben ott volt az ellopott angol útlevél, rajta Rideghváry aláírásával, amivel megszökhet Angliába. Nyitva állt a menekülés útja. Az aláírás láttán megszületett az elhatározása. Nem várta meg, míg ellenfele majd a fülébe súgja: „Ez az utolsó lépcsőfok ama bizonyos magaslathoz”, és elindult Galícia felé. Az első ellenőrzésnél összetalálkozott Leoninnal, régi jó barátjával, aki minden barátságukat elfeledve bezáratta, és meghagyta az őrnek, hogy ha szökni akar, lője le. Az őr - akivel együtt menekültek annakidején a farkasok elől - elengedte és így Ödönnek sikerült megszöknie.


Nadír

Ödön másnapra már egy puszta közepén lovagolt, amikor találkozott Boksa Gergővel, a marhapásztorral. Tőle tudta meg, hogy Rideghváry Nagyváradon van. Világossá vált számára, hogy ha Leonin nem fogja el, akkor ő bizony Rideghváry kezeibe fut és ő az, akinek nem adná meg magát. Újra hitt a barátjában. Boksa mondta, ne adja fel magát, hanem kövesse. A pusztán, majd mocsarakon keresztül haladtak és eljutottak egy házhoz, ahol bevárhatja az ítéletét. Boksa bizony az otthonába, a családjához vezette Ödönt a Kőrös-szigetre.


A nem mutatott levél

A Kőrös-szigeten Ödön iszonyatosan szenvedett a család körében, hiszen minden nap várta levelére a választ, amelyben tudatta a törvényszékkel, hogy várja ítéletüket és ő bele fog törődni döntésükbe. Felesége az őrület határán volt és állandóan könyörgött, hogy meneküljön. Ödön helyett Jenőnek érkezett egy levél, illetve Eugen Baradlaynak, amit tévesen használtak. Az Eugen magyarul Jenő és nem Ödön. Így Jenőt hívták a törvényszék elé Ödön helyett. Jenő nem mutatta meg a levelet, csak elindult. Megpróbálták visszatartani, mert azt hitték, hogy Plankenhorstéknál akar kegyelmet kérni, igazi tervét mégsem árulta el.


Egy ember, akit még eddig nem ismertünk

Jenő megjelent a kihallgatáson Ödön helyett, ahol mindenről kikérdezték. Vállalta, amivel vádolták, de mások ellen nem tanúskodott. A bírák csodálkoztak azon, hogy mindent vállalt, de ő nem akarta, hogy hosszúra nyúljon a tárgyalás, hogy szembesítsék valakivel, aki felismerhetné. Gyorsan végeztek, az ítélete halál, végrehajtása másnap lesz. Ő pedig csak annyit kért, hogy levelet írhasson a családjának.


A túlvilágról

Ödön és felesége a gyerekekkel és özvegy Baradlayné-val visszaköltöztek a kastélyba, és továbbra is várták Ödön beidézését. Egyik nap egy katona érkezett, aki mindhármuknak levelet hozott. Természetesen Jenőtől, amiben megtudták, mit tett értük. Mindhárman zokogtak, de a katona előtt még vissza kellett fojtani a könnyeiket. Egy mellényt is átadott a katona, melyet Jenő viselt a kivégzés alatt, amin három véres lyuk látszódott.


A kőszívű ember előtt

Az idős Baradlayné őrjöngve rohant fia mellényével a kezében a kőszívű ember képéhez. Őt vádolta a szörnyű tragédiákért, melyek a családját érték. Ödön már nem akart hőst játszani, hiszen öccse volt az igazi hős. Neki megmaradt a család, akiket támogatnia kell.


A börtön távírdája

A börtönben, ahol Jenő volt, Richárd is ott raboskodott. A börtönfalon át értesült (kopogtatással), hogy halálra ítélték testvérét. A cellákból úgy érkezett a hír, hogy az öreget. Ők Ödönre gondoltak, de Richárd mindig Jenőt hívta így, bár ő is úgy tudta, Ödönnek kellett volna meghalnia.


Az első tőrdöfés

Alfonsine boldogan tudatta a tudósításból vett hírt Edittel, hogy az egyik Baradlay már meghalt. Edit nem ismerte Ödönt, de azért megsiratta. Alfonsine nem tudta, hogy azt az embert ölte meg, aki őt a legjobban szerette a világon. Aki még akkor is megbocsájtott neki, amikor rájött arra, hogy ő fektette árulásával a sírba.


A fejgörcsök napján

A teljhatalmú kormányzónak fejgörcsei voltak, ilyenkor legjobb embereivel is nagyon keményen bánt. Minden kegyelemért könyörgőnek nemet mondott és a legsúlyosabb ítéleteket osztogatta. Alfonsine késő éjszaka érkezett hozzá, aki megtudta, hogy már másnap leváltják a kormányzót keménykezűsége miatt. Rávette, hogy még azon az éjszakán hozzanak meg minden ítéletet, és végezzék ki hajnalban a foglyokat, élükön Baradlay Richárddal.


A tőr hegye letörve

A kormányzó megígérte, hogy így fog tenni. Alfonsine diadalittasan érkezett Bécsbe és elmondta anyjának és Editnek, hogy végre minden terve sikerült, és megölte Richárdot is. Azonban Alfonsine rosszul számolt. A kormányzó nemhogy halálra ítélt volna minden foglyot, hanem elengedte minden büntetésüket. Elmondta Richárdnak, hogy szabadulását Alfonsine-nak köszönheti, és átnyújtotta halott testvére hajfürtjét, ami szőke volt, mint Jenőé, és nem fekete, mint Ödöné. Rihárd azonnal elindult Bécsbe, hogy elmenjen a Plankenhorst házba és megtalálja Editet. Közben kiderült, hogy ugyanazon a vonaton utazott, mint a diadalittas Alfonsine.


A kőszívű ember felel

Eközben özvegy Baradlayné minden nap a férje képe előtt könyörgött és vádolt. Vádolta a kőszívűt Jenőért és könyörgött Richárdért. Aztán megérkezett egy levél, amelyből kiderült, hogy Richárd végre kiszabadult. Az asszony úgy érezte, hogy férje felelt neki, és Jenő volt a közbenjáró, mint gyermekkorában is mindig a két szülő között.


A kérő

Richárd megjelent Plankenhorstéknál és senki sem értette, hogyan lehetséges ez. Alfonsine rosszul számolt, a kormányzó máshogy cselekedett. Edit boldogan rohant Richárd karjaiba. Plankenhorstné elmondta lekicsinylően, hogy Richárdnak semmi joga Edithez, hiszen nem méltó hozzá, se rangja, se vagyona és Editnek már kérője van. Edit azonban odavágta, hogy ő mindenkinek elmondja majd, hogy egy éjszaka megszökött a zárdából és a kaszárnyában töltötte az éjszakát a szeretőjével. Ez elég is lett volna, de a báróné még megpróbálkozott azzal, hogy tudja, hogy van egy fia Richárdnak és ezzel a fiúval akarta befeketíteni Richárdot Edit előtt. Richárd elmondta a gyermek történetét, de nem árulta el az anyja nevét. E hír hallatára már nem tartóztathatták tovább Editet.


Comedy of errors

Richárd és Edit boldogan hagyták ott a Plankenhorst-villát. Elhatározták, hogy amint lehet, összeházasodnak. Nem ment túl hamar, mert annyi engedélyt kellett elintézniük, hogy bizony hosszúra nyúlt a várakozás. De ők mégis kivárták azt tisztességesen, és egyszerű esküvőt tartottak.


A szenvedések kulcsa

Az esküvő után szűkösen, szerényen, de boldogan éltek, hiszen Richárdnak már nem volt vagyona. Aztán Salamon, az öreg zsidó zsibárus elment hozzájuk és elmesélte nekik, hogy bizony Editnek nagy hozománya van, így nem kell tovább szűkölködniük. Magukhoz vették Károlykát, Palvitz Ottó és Alfonsine fiát.


Húsz év múlva

Richárd Palvicz Ottó fiát sajátjaként nevelte, de az kamaszként megszökött több ezüsttel a házból. A viselkedés oka az volt, hogy anyja, Alfonsine azt hazudta neki, hogy vérszerinti apját nevelőapja ölte meg. Végül hivatalnok lett, itt talált rá Alfonsine, aki időközben koldusbotra jutott. Fia nem segített rajta, mert megkapta atyai örökségét és kivándorolt Amerikába. Alfonsine pedig végül őrültekházába jutott, amit özvegy Baradlayné alapított. Alfonsine itt tudta meg, hogy Jenő halt meg Ödön helyett, és megbocsáthatatlan vétke miatt a túlvilágon sem nyugodhat majd.


Végszó

Közben azonban felnőtt egy újabb nemzedék, a vért és a könnyeket elmosta az idő, és az új kor jobb idők reményét ígéri a magyar nemzetnek.
  Forrás: http://www.koszivuemberfiai.freeiz.com/index_elemei/Tartalom.htm

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 19
Heti: 63
Havi: 213
Össz.: 19 640

Látogatottság növelés
Oldal: A kőszívű ember fiai
Olvasmányok - © 2008 - 2024 - olvasmanyok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »